Nök, akik inspirálnak – Barta Enikö – Desszert

Különbözöek vagyunk, és mindannyian másban szeretnénk megtalálni a beteljesülésünket. Van akinek sikerül, és van aki örökké az útkeresés ösvényén marad, de az is lehet, hogy nekik a keresés folyamata maga a beteljesülés.

Divatos, és már- már elcsépelt kifejezések a harmónia, önmegvalósítás, de ha mélyen magunkba nézünk, mindannyiunknak vannak céljai, melyeket el szeretnénk érni, meg szeretnénk valósítani. Legyen az aprócska napi törekvés, vagy évekig tartó munka, ha elértük, a katarzis biztosan nem marad el. Vagy mégis?

Néhány hónapja ismertem meg Eniköt. Azóta ámulatba ejt a határozottsága és céltudatossága. Olyan nö akinek a szeméböl sugárzik a tüz, aki elött nincs akadály.

Enikö nem aprózta el, egy saját cukrászda nyitására adta a fejét, mely június 8.-án nyitja meg kapuit Szeged szívében az Oskola utcában. Ennek aprópóján egy kávé és néhány pompás macaron társaságában beszélgettem vele.

Dóri: Miért pont cukrászda? Esetleg gyermekkori álmodat teljesítetted be?

Enikö: Nem. Ez nagyon érdekes, hogy hogyan sodort erre az élet. Abszolút nem gondolkodtam ebben. Mindig is szerettem a szép, kifinomult dolgokat. Régóta kerestem ami igazán én lehetnék. Vendéglátós családból származom, ebben nöttem fel és Apukámnak köszönhetöen imádom ezt a szakmát. A cukrászati vonal pedig bekopogtatott az életembe, én pedig beengedtem. Minden a cukorka ötlettel indult. Otthon magam csinálgattam a kis cake popokat, rohantam a cukorkáimmal mindenféle rendezvényre. Ezután elhatároztam, hogy legyen egy cukorkabolt. Egy- két évig hezitáltunk rajta, hogy van- e rá igény, de azt éreztem, hogy van. Vettünk egy kis hütöt amit szerettem volna a hagyományostól eltérö, különlegesebb sütikkel feltölteni. Ekkor hozott össze a sors Dórival a “cukrász Dórival”, és Ö kezdett el sütiket készíteni nekem.

Egyre nagyobb volt rá az igény. Kellett keresni egy helyet, ahol mi magunk tudunk sütni, ahol már ki van alakítva a szükséges üzem és így jött Szatymaz. Elöször elvetettem a gondolatot, de késöbb rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy hol sütünk az üzem rész a lényeg. Így csöppentünk bele az egészbe. Fel kellett venni több cukrászt. Megnyitottuk ott a cukrászdát, ha már ott volt úgy gondoltuk ne álljon üresen.

Elindult az egész. Elkezdtünk beszállítani éttermeknek, jöttek az esküvök, rendezvények. Szó sem volt róla, hogy elköltözünk Szatymazról. Sodort az élet. Ezt az üzletet amit kivettünk, már két éve elkeztük nézegetni, csak akkor még nem álltunk ott, hogy belevágjunk, de nagyon tetszett. Tavaly télen pedig úgy döntöttünk, hogy kivesszük és a végén ez lett belöle. Amikor megláttam, rájöttem, hogy pont ilyet szerettem volna.

Dóri: Karrier, anyaság és nöiség? Hogy hangolod össze?

Enikö: Nagyon kényes kérdés. Nagyon nehéz! Nem kímél és nagyon nagy kitartás kell hozzá, hogy az ember végig vigye.

Amikor mi elkezdtük a Sugar &Candy cukorkaboltot akkor a kisfiam Beni két hónapos volt. Kö kemény volt. Vele éjszakáztam, nappal pedig keményen dolgoztam, alig aludtam. De a Desszert megnyitóján azt éreztem, hogy mindez megérte. Megérte a sok álmatlan éjszaka, és az idegeskedés.

Visszatérve az anyaságra, próbálja az ember összhangba hozni az életét, hogy megfeleljen feleségként, anyaként vezetöként. Nehéz, de próbálom egyensúlyba tartani. Igyekszem délutánonként minél több idöt a kisfiammal tölteni. De mindig hiányzik valami, ha dolgozom a kisfiam, ha vele vagyok akkor meg a munka. A férjemmel kéthavonta elutazunk kettesben legalább egy- két napra, a kisfiunkkal pedig a lehetö legtöbb idöt próbáljuk közösen eltölteni. Ma is ezt tervezzük, de nem tudom mi lesz belőle (nevet)…

Dóri: Vannak újabb terveid? 

Enikö: Vannak. De ezeket még nem szeretném felfedni. Soha nincs megállás, engem ez motivál. Mindig forog az agyam. Az igényeknek megfelelően formálódunk, számomra az a legfontosabb, hogy jól érezzék nálunk magukat a vendégek.

Dóri: Katarzis?

Enikö: Hogy van e? Természetesen van. Olyan amilyenre vágytam, de a valódi katarzis az lesz amikor megnyitunk és jönnek a visszajelzések. Azonban ahogy az üzlet sikerült, az abszolút katarzis. Amikor leszedtük az ablakról a takaró papírt, akkor meglepödtem. A fényözön, a látvány. Mi külföldön is szeretjük az olyan helyeket, ahol a hatalmas üvegfelületeken át kilátás van egy nevezetességre, nyüzsi, jó kávé, jó süti. Ezt szeretnénk képviselni itt Szegeden is.

Ezúton is köszönöm Enikönek a villáminterjút, nektek pedig javaslom, ha Szegeden jártok mindenképpen ugorjatok be a Desszert-be és kóstoljátok meg a város legjobb macaronját, egy finom kávé társaságában, közben pedig gyönyörködjetek a Dómra nyíló gyönyörü kilátásban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük